Cenzus

No, emberek, most már tényleg nincs itt semmi látnivaló, kotródjanak haza leértékelt karácsonyi filmet nézni. Azazhogy egy pillanat: még nem végeztünk. Üljön le mindenki a magával hozott Blikkre vagy Színes Mai Lapra, és számoljunk.

A győztesek személyét nem elemezzük, nem vonjuk le a nemzeti méretű következtetéseket, nem hasonlítunk össze stratégiákat. Egyszerű, ám rituális karácsonyi megszégyenítés következik csak.

Tegye fel a kezét, aki ezer forintnál többet költött valóságszavazásra. De inkább mindenki, aki egyáltalán felemelte a telefont, és kétszáznegyven forintért beleköpte a maga nyálát a közös hablevesbe.

Tényleg össze kéne terelni a hardcore realityvoksolókat, és tudományosan megállapítani a jellegzetességeiket. Ezért a tanulmányért vagyonokat fizetnének négy év múlva a politikusok. Gimnazista koromban az volt a kedvenc játékom, hogy megpróbáltam kitalálni a hetes buszon, még a budai hídfőnél, hogy ha átérünk, ki fog keresztet vetni. Katolikusszpotting. Négy év gyakorlattal egész pontosan meg tudtam tippelni, bár mindig került egy-két frissen megtért grufti, aki meg tudott lepni. Később pedig a metrón szórakoztattam magam azzal, hogy végignéztem az arcokon, mereven szemmagasságban maradva, és megjelöltem gondolatban a patacipőgyanús egyedeket; itt már nem voltak meglepetések, eltéveszthetetlenül látszik az arcokon, ha háromkilós gumitalpban végződnek. Vagy legalábbis tartanak otthon ilyet.

realitynaplo.index.hu Realitynapló 8. - Jogi esetek Realitynapló 9. - Valóságshow-elmélet haladóknak Realitynapló 10. - Fele királyságok Realitynapló 11. - Vissza a valóságba Realitynapló 12. - Ámbár Realitynapló 13. - Kontrapornó Realitynapló 14. - Valóságshow a sufniból Realitynapló 15. - Irén Csodaországban Realitynapló 16. - Tizenkét választás Realitynapló 17. - Valóságshow első vérig Realitynapló 18. - A valóság sivataga Realitynapló 19. - A kő marad Realitynapló 20. - Mese egy szalmaszőke jányról Realitynapló 21. - Szavazatszámlálás Realitynapló 22. - Caligula és Augustus Realitynapló 23. - Üzemlátogatás Realitynapló 24. - Game over Realitynapló összes - tartalomjegyzék

Most viszont az érdekelne, mi viszi rá emberek tömegét, hogy súlyos ezrekért hozzásegítsenek tizenhat millához egy ismeretlent. Mert nézni még hagyján: a műsor maga szórakoztató lehet, de ehhez nagyban hozzájárul, hogy ingyen van, ahogy az akciós felvágott is jobban esik, ha tudjuk, hogy jó vétel volt. De miért szavaznak? Miért nem szarják le, ki megy ki abból a házból vagy villából, és miért adakoznak milliárdokat - mert milliárdos nagyságrendű bevételt jelent a népakarat - egy televíziónak, ahelyett, hogy elsültkrumpliznák a mekiben? Ennyire vonzó lehetőség az a minimális interakció, hogy egyszázezredrészben segíthet kiebrudalni egy hozzá hasonló - vagy éppen nem elég hasonló - szerencsétlent a képernyőről? Szomorú, szomorú vége lesz ennek; a Big Brother mozgósító ereje azt demonstrálja - újra -, hogy némi ügyességgel a tömeg még mindig rábírható arra, hogy teljesen értelmetlen dolgokban aktívan részt vegyen, fizessen érte, és még örüljön is, hogy egy lehetett az arctalan, digitalizált ostobák közül.

Igazából persze csak az a baj, hogy ugyanezek az emberek, akik most Évit és Szabolcsot megkoronázták, akik ott ordibáltak a helyszínen, mínusz öt fokban, akik százezreket adnak valamelyik bukott lakó személyes tárgyaiért... igen, az a bajom, hogy a parlamenti választásokon ezeknek a szava ugyanannyit ér, mint mondjuk az enyém vagy azoké az okos, cinikus profiké, akik minderre a hülyeségre rávették őket. Pedig nyilvánvaló, hogy alkalmatlanok nemhogy a köztársaság, de a saját háztartásuk állapotának felfogására is.

Régóta morgolódok magamban arról, hogy be kellene vezetni a szellemi cenzust Magyarországon, sőt világszerte. Ne szavazhasson mindenki. Tessék előbb kitölteni egy egyszerű kis tesztet, és majd ha a kedves állampolgár bebizonyította, hogy fel tud sorolni négy szomszédos államot, és tisztában van azzal, hogy melyik földrészen van Brüsszel, akkor mehet ikszelni. Addig meg nem. Talán nem véletlen, hogy a kisgyerekek nem szavazhatnak. Sőt, a kisgyerekek általában nem is telefonálhatnak, hogy ne tetézzék az apjuk okozta károkat, aki éppen a huszadik voksát adja le Pongóra, nemzetvédelmi buzgalomból. Autót is csak az vezethet, aki számot adott a felkészültségéről - ugyan ne rángassák már az ország kormánykerekét az analfabéták, és ne nekik illegessék magukat a vezetni vágyók.

Áthidaló megoldásként most elég volna, ha mindenkinek csak egy szavazata lenne négyévente. Választhat kedvére: a Big Brotherben, vagy majd a szavazófülkében kívánja elkölteni. S ha netán feleennyi választóképes polgár sem marad, az sem baj - a többieket elszórakoztatja a show, és nem őrli majd fel tehetséges politikusok pszichéjét a kegyetlen kérdés, hogy megéri-e süket demagógiával operálni és debilizálni a pártjukat, vagy sem. Ellenkező esetben pedig készüljünk fel arra, hogy négy év múlva nem miniszterelnököt, hanem műsorvezetőt választhatunk.